A politika egy igazán kényes műfaj. Véleményem szerint ezzel sokan egyetértenek. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a politikához igazán sok ember ért, kezdve az iskolai osztályfőnöki órán tartott beszédektől a felnőtt iszogatásokon át egészen az egész nap a tévét néző idős emberekig... Mindannyiukban közös, hogy képesek határozott véleményt alkotni, és kiállni a saját "igazuk" mellett. Ja, és természetesen ők mindezt okosan, becsületesen és csak az igazat mondva teszik meg, ellentétben a politikusokkal, akiknek csak a pénz körül forog az élete. Nos, bemutatok valakit, aki talán jó ellenpélda a kialakult sztereotípiákra. Íme Payton Hobart (Ben Platt), a Politikus.

A kaliforniai St. Sebastian Gimnázium diákja nem egy átlagos srác. Adoptált gyermek, a környék egyik leggazdagabb családjának tagja. (Mostoha ikertestvérei inkább holmi élősködőként tekintenek rá...) Származása ellenére ő az anyja szeme fénye, minden támogatást megkap az eléggé furcsa személyiségű nőtől, amire csak szüksége van. A pénz mellett nagyon jó aggyal és beszélőkével is rendelkezik, ami nem is baj, hiszen ezek megléte nélkül elképzelhetetlen lenne, hogy valaha is megvalósíthatná gyerekkori álmát:

vagyis, hogy Ő legyen az Amerikai Egyesült Államok elnöke!

Megjelenése és rátermettsége is ezt a célt szolgálja, aminek elérésében barátai is segítik őt, kis túlzással mondhatni Charlie Angyalai módjára. (Leszámítva, hogy itt két lány és egy fiú a felállás.) McAfee (Laura Dreyfuss) és James (Theo Germaine) a háttérmunkálatokat látják el: statisztikákat készítenek, emberekkel tartják a kapcsolatot, tanácsokat adnak, stb. Mindketten egy kész Wikipédiát tesznek ki, telis tele politikai metódusokkal. Ezen kívül villámgyorsan beszélnek, amit nem csoda, ha a néző nem tud felfogni első hallásra. A trió harmadik tagja Alice (Julia Schlaepfer), Payton First Lady-je, aki a tanácsadói funkció mellett az odaadó társ szerepét is betölti.

Ha már társról beszélünk, érdemes megemlítenem egy másik nagyon fontos személyt, aki közel áll Paytonhoz. Ő nem más, mint River (David Corenswet), aki a tökéletes pasit és a suli legmenőbb arcát jelenti sokak számára. Az ő barátnője pedig az az Astrid (Lucy Boynton), akit főhősünk örökös nemezisének tekint. Ki nem állhatják egymást, ami szintén nem csoda, hisz mindkettőjük az iskola diákelnökének címére pályázik. Mindketten bármit képesek megtenni ezért a pozícióért, azonban indíttatásuk eltérő. Payton úgy érzi, hogy álmának elérését tekintve ez az első mérföldkő, hisz ez - hogy megnyert egy ilyen választást -, majd jól fog mutatni az aktájában, ha elnök lesz. Astrid szintén egy gazdag, befolyásos családból való, amelynek a szótárában nem található meg a "veszíteni" szó.

De hogy minek a segítségével lehet megnyerni egy ilyen választást? A válasz egyszerű: szükség van egy különleges alelnökjelöltre is. Itt jön képbe az elbűvölően kedves és szimpatikus Infinity (Zoey Deutch), akit rákos megbetegedésében nagymamája, Dusty (Jessica Lange) gondoz. Ők még irtó fontosak lesznek a történet alakulásának szempontjából, ezért érdemes lesz rájuk figyelni.

Jó, most felsoroltam a szereplőket és vázoltam a szituációt, de jogosan tehetitek fel a kérdést, hogy: akkor most miről is szól ez a sorozat? A The Politician lényegében arról az ambícióról rántja le a leplet, ami képes szó szerint bármit megtenni céljának elérése érdekében. Szó van benne továbbá a nemi identitás kérdéséről és arról is, hogy mit jelent a kölcsönös bizalom két barát vagy épp két családtag között. A készítőknek nem csak az volt a célja, hogy egy nézhető (és eladható) komédiát tegyenek le az asztalra, hanem emellett be akarták mutatni azt a világot, amiben - véleményem szerint - kevesen szeretnénk élni. Egy olyan világban, ahol az embernek muszáj csalni és hazudni annak érdekében, hogy megkaparintsa, amit akar.

Színészek terén eléggé ütős a felhozatal, legalábbis ami a két főszereplőt, Bent és Zoeyt, érinti biztosan. A buzgó "minden lében kanál" karakterét alakító színész jelenetekbe fektetett munkája egyszerűen zseniális, énektudása pedig fenomenális. (Akik már látták a Tökéletes hang című filmet, azoknak ismerős lehet Ben személye.) Már az első részben tátva maradt a szám a River c. számtól. Azonban a többi szereplő sem piskóta.

Felépítését tekintve össz-vissz 8 db, átlagban 50 perces, epizódról van szó, ami könnyedén bedarálható akár egy hétvége folyamán. (Legalábbis a szórakoztató része... a filozofikus gondolat már kevésbé.) Annyit azonban muszáj megjegyeznem, hogy a The Politician-höz (egyelőre) még nem készült magyar szinkron, viszont felirat igen. Ez persze már csak részletkérdés, de én azért még így is ezerrel ajánlom. 

Azt, hogy végül ki kapja meg azt, amit akar, már nektek kell kiderítenek. Ehhez jó szórakozást, felejthetetlen élményeket és sok nevetést kívánok mindenkinek! :)

The Politician (2019) - Trailer: