Ezt a kérdést azonban csupán 8 ember tudja megválaszolni a világon. Ők nem mások, mint maga az alkotó, Stephen King, és az 7 karakter, akiket King azért hozott a világra, hogy pontot tegyenek a hátborzongató mondat végére. (Azokat most nem számoljuk, akik látták már a filmet vagy olvasták a könyvet...)

Na, de kezdjünk mindent az elejétől...

1989 szeptembere... sok fontos esemény történt az adott év azon hónapjában. Röviden elég csak annyit tudni, hogy a Maine állambeli Derry városában hét komisz kölyök, vagy ahogy ők hívták magukat: a Vesztesek Klubja egy életreszóló esküt fogadott meg. Egy esküt, mellyel örökre megpecsételték a saját, és mások sorsát is. 

Megfogadták, hogy 27 év múlva visszatérnek szeretett kis otthonukba és végérvényesen leszámolnak minden rémálmuk forrásával...

egy magányos bohóccal, aki a Pennywise (Bill Skarsgård) névre hallgat. 

Természetesen ahogy azt sokan érezzük, csak úgy szalad az idő... Az ember csupán pislog párat és el is telik 27 év. (Ismerős, ugye? ;) ) Ez ebben a történetben sem alakult másképp. A fiatal kis csirkefogókból unalmas felnőttek lettek, akiknek hétköznapi munkájuk teszi ki a nap minden percét:

Bill Denbrough (James McAvoy), Dadogós Bill, könyvek írásával foglalkozik, amiknek olykor jóra, máskor pedig pocsékra sikeredik a befejezésük. Mindezek mellett házas, a felesége viszi filmvászonra a történeteket.

Beverly Marsh (Jessica Chastain), Bev, sikeres divattervezővé válik, aki egy nem igazán egészséges házasságban él férjével.

Richard Tozier (Bill Hader), Richie, nagy szájának köszönhetően stand up humoristaként keresi a kenyerét.

Edward Kaspbrak (James Ransone), Eddie, kockázatértékelőként dolgozik egy cégnél és feleségével él együtt, aki testalkatban elképesztően hasonlít a férfi édesanyjára.

Benjamin Hanscom (Jay Ryan), Ben, sikeres építész lesz, aki manapság egészségesen él.

Stanley Uris (Andy Bean), Stan, semmit sem változott, még mindig ugyanaz a félénk gyermek.

Michael Hanlon (Isaiah Mustafa), Mike, az egyetlen személy, aki azóta sem hagyta el Derry városát. Könyvtárosként dolgozik a helyi könyvtárban.

Mindenki éli tehát a saját kis életét, egyikőjüket sem zökkenti ki semmi. Azonban egyetlen dolgocska hibádzik... gyerekkori emlékeikre nem igazán tudnak visszaemlékezni, kivéve Mike-ot.

A történet második fejezete azzal a képsorral indít, hogy Derryben megölnek egy fiatal, meleg srácot, akit nem más marcangolt szét, mint AZ. Mike, aki pedig kilátogat a helyszínre, egy eléggé világos, tisztán értelmezhető üzenetet kap:

GYERTEK HAZA!

Ezek után élesednek is a telefonvonalak, találkozót hív össze a könyvtárosunk, akiről elég halovány a többiek emlékezete. Egy ázsiai kajáldában össze is ül a társaság - sajnos megfogyatkozva -, repülnek a poénok és a beszólások, nem is beszélve arról, hogy mindenki csodálkozik azon, mit is műveltek az évek egyesek kinézetével. A humoros vacsora azonban egy pillanat alatt 360 fokos fordulatot vesz, néhány szerencsesütinek és egy kis képzelgésnek köszönhetően. A hangulat megfagy, félelem övez mindent körül, amikor helyreállnak az emlékek a 27 évvel ezelőtti szörnyről. A Vesztesek Klubjának tagjai pedig egy pillanat alatt lemondanak gyerekkori esküjükről, nem szeretnék kockáztatni életüket azzal, hogy visszamennek Derrybe. Azonban Mike és Beverly más szemszögből nézik a dolgokat:

Mike egy múltban tett látogatásnak köszönhetően több dolgot tudott meg a félelmetes ellenségről és legyőzésének módjáról, míg Beverly 1989-ben előre látta a banda irigylésre nem méltó jövőjét. Így ezeknek a tudatában mégiscsak sikerül rávenni a többieket a küzdelemre, visszatérnek az amerikai kisvárosba, hogy a prófécia beteljesedjen.

Pennywise legyőzésének titka pedig nem másban rejlik, mint az emlékekben!

Ééés itt tárul elénk a film erkölcsi mondanivalója. Összesen 3 fontos útravalót ad nekünk a történet:

1. Ne hagyjuk hátra múltunkat, hanem őrizzük meg az emlékeket, mert azoknak köszönhetően váltunk azokká az emberekké, akik most vagyunk.

2. A félelem csupán illúzió, nem szabad megtörni, ha egy nehéz szituációban vagyunk, hanem szembe kell nézni a félelmeinkkel! Ha szembeszállunk velük, győztesként fogunk kiszállni a csatából.

3. A barátság ereje erősebb bármilyen gonosznál. Ezt sose felejtsétek el! ;)

(Visszatérés a sztorihoz...)

A feladat tehát mindenki számára világos: a klub minden tagjának meg kell találnia azt az emléktárgyat, amihez a legszorosabb emlékek fűzik a 27 évvel ezelőtti korszakból.

Na és itt következik a film hosszadalmas része. Minden karakter emlékeit végig fogjuk járni. Megnézünk minden lakást, utcát, régi tárgyat és ismerőst... amit csak lehet. Ez az a rész, amikor a múlt és jelen fantasztikus összhangba keveredik egymással. Nagyon jól megoldották a készítők a felvételeket, minden átvezető valami csoda. Öröm nézni, ahogy a felnőttek visszamennek kicsibe, majd ugyanez történik fordítva. Arról viszont ne feledkezzünk meg, hogy ez egy horrorfilm. Minden emlék zavaros, valami ijesztő történéssel van megspékelve.

De hát mit is várnánk Stephen King egyik, hanem a valaha volt legnagyobb alkotásától? Cuki emlékeket és egy pikniket felnőttekkel? Hát azt sajnos NEM. Helyette inkább egy őrült bohóc csínytevéseit kísérjük nyomon, aki félelemre és fájdalomra éhezik. Csak a bosszú jár a fejében, erről álmodozott, amióta véget ért az a bizonyos nyár...

Visszatérve a film megvalósításához, egész hangulatos kis mozit sikerült összehozni a készítőknek. Igaz, először nagyot néz az ember, hogy miképp lehet megalkotni egy szűk 3 órás (!) horrorfilmet, de utána rájön, hogy egyrészt ez már divat, másrészről pedig kell is a nyújtás a cselekménynek. Persze, ez is ízlés kérdése, véleményem szerint volt a filmben egy pár fölösleges jelenet, amit nyugodt szívvel kihagyhattunk volna.

Szerencsére a szereplőket jó ízléssel válogatták össze. Mintha tényleg előreutaztunk volna az időben, olyan hasonlóságokat találunk a fiatal főszereplők és középkorú másaik között. Továbbá a játékuk sem utolsó, hamar megkedveli őket az ember, együtt tud velük érezni. Nekem főképp a humoros karakterek váltak szimpatikussá, Richie és Eddie személyében.

De most komolyan... Hogy mondhatja egy haldokló ember élete utolsó pillanataiban azt a másiknak, hogy: 

"Lefeküdtem anyáddal..." =D

Viszont, a legnagyobb kérdés még hátra van, ami egy ilyen film létrehozásánál 100%, hogy felmerül:

Mennyire hasonlít a film a könyvhöz?

Mint az köztudott, Stephen King egy hatalmas elme, a könyveiről nem is beszélve. Egyszerűen olyan leírások, párbeszédek és lelki terrort tápláló szereplők vannak az ő könyveiben, hogy az olvasó azt sem tudja, melyik lámpát kapcsolja fel félelmében. Egyszerűen képes egy olyan atmoszféra megteremtésére, ami bevonzza az olvasót, és nem ereszti... (Persze, ez saját vélemény, én olvastam a könyvét.)

Hát, ezt filmen nehéz visszaadni, az biztos. Már hogyha csak az első részt nézzük, az is rengeteg negatív kritikát kapott csupán amiatt, hogy egyszerűen nem egyenlő a könyvvel. De szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy A MÁSODIK RÉSZ SEM. Természetesen jönnek a rémisztések, az ún. jumpscare-ek, de valami mégis hiányzik. 

Ettől függetlenül szerintem egy teljesen nézhető film lett az AZ - Második fejezete, aminek ugyanúgy megvannak a pozitív tulajdonságai, mint a negatívok. Jó érzés egy időutazásban részt venni a szereplőkkel, olykor libabőrösnek lenni a székben, vagy épp kihagyni a film felét (eltakart szemekkel) mert nem bírjuk a horror műfaját. Én nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, mert ez egy kötelező darab a filmrajongók számára. (A horrorfilmeket imádók számára meg főleg.) Úgyhogy ha láttad az első részt vagy már lespoilerezted magadnak a sztorit a könyv elolvasásával, akkor mindenképp nézd meg! Lehet, hogy tetszeni fog, de az is lehet, hogy nem! ;)

Mindenesetre jó szórakozást és borzongást kívánok mindenkinek! :)

Az AZ - Második fejezete szeptember 5-e óta megtekinthető a mozikban. 18 év alattiak számára nem ajánlott. (Bár véleményem szerint a 16+ is bőven elegendő lenne.)
Ha teheted, mindenképp a vásznon nézd meg és jó messziről kerüld el a piros léggömböket! 

AZ - Második fejezet (2019) - Trailer: