Stephen King neve bizonyára sokak számára ismerős, hiszen képes volt maradandót alkotni a horror műfajában. Olyan könyvcímek kerültek ki keze, pontosabban tolla alól, mint az "Az", "A ragyogás" vagy éppen a "Kedvencek temetője". Fia, Joseph Hillstrom King, le sem tagadhatná gyökereit... Ugyanis Joe Hill álnéven ő is az írói pályát választotta hivatásának. Nevével ellentétben azonban a családi műfajt nem dobta el, hisz ő is a fantasztikum világában alkot, természetfeletti lényekkel szimpatizál ugyanúgy, mint édesapja. Többek között az ő általa készített képregényeknek köszönhetjük, hogy a fent említett széria megvalósulhatott.

Történetünk a Locke család életéről szól, melynek tagjai nemrégiben egy szörnyű tragédián kellett, hogy átessenek. Rendell Locke (Bill Heck), az édesapa, gyilkosság áldozata lett: az iskolai tanácsadót egyik diákja lőtte le felesége és gyermekei szeme láttára. Az anya, Nina Locke (Darby Stenchfield), igy úgy dönt, hogy maga mögött hagyja régi múltját Seattle-ben és elhunyt férje gyerekkori házába költözik, Mathesonba.

Három fiatal erősíti a Locke família csapatát. Három olyan gyerek, akik elképesztő módon szeretik egymást és bármit megtennének a másikért. Tyler (Connor Jessup) a legidősebb testvér, a gondoskodó bátyó, aki imádja a jégkorongot és a baráti társaságokat. Kinsey (Emilia Jones) a középső testvér, a művészlélek a családban, rengeteg rajzol csendes magányában. Személyisége félénk, visszahúzódó, egyáltalán nem egy társasági ember és egy csomó dologtól retteg. Ilyen szempontból tökéletes ellentéte Bode (Jackson Robert Scott), a legkisebb és egyben legbátrabb Locke, aki imád kérdezősködni, játszani és nagyon jó képzelőereje van... Nem is csoda, hogy ő lesz az a személy, akinek köszönhetően elindul a Key House körüli természetfeletti események megállíthatatlan hullámvasútja.

Egyik kinti játszadozása során kis kalandorunk elhatározza, hogy egy közelebbi pillantást vet a családi "kastély" mellett található kútra. Mit szokott ilyenkor csinálni egy gyerek? - Nyilvánvalóan leellenőrzi, hogy a kútban ragadt-e a visszhangja. Az ő visszhangja is bizony ottragadt, de egyáltalán nem olyan formában, mint ahogy azt ő gondolta volna. Kiabálása után ugyanis választ kap a sötét lyuk mélyéről... és innen veszik kezdetét a bonyodalmak.

A Locke rezidencia nem véletlenül kapta meg a Key House nevet. Tudniillik az évszádok óta álló hajlék mágikus kulcsok otthona, amelyek, ha megtaláljuk a hozzájuk passzoló ajtókat, varázslatos dolgokat képesek tenni használójukkal. A "Teleportáló kulcs" például képes elvinni tulajdonosát akárhová, ahová szeretne menni a világon; míg a "Fej kulcs" képes ajtót nyitni birtoklója elméjébe.

Mindezen infókra Bode visszhangja hívja fel a figyelmet, aki nem is annyira visszhangra hasonlít, inkább egy elég vonzó hölgyre. Az ördögi lény neve Dodge, és nem is annyira kedves, mint ahogy azt a fiatal Locke gondolta. Csupán a kulcsokra fáj a foga, képes lenne bármit megtenni értük. (Hogy miért, azt nem tudjuk...) Azonban szüksége van Bode segítségére, hiszen csak ő az, aki meg tudja találni a kulcsokat. Hogy hogyan? 

A kulcsok csak a különleges emberekhez suttognak.

Természetesen a fő cselekményszálat még sok másik tényező, érdekes esemény színesíti. A szereplőknek nem elég, hogy meg kell küzdeniük egy ismeretlen ellenséggel és holmi mágikus tárgyakkal, mindemellett még az iskolai megpróbáltatásokat és a múlt rejtelmeit is fel kell dolgozniuk. Az első szerelmek, a baráti konfliktusok és titkokolózások is kihagyhatatlan részei lesznek életüknek.

A sztorit elhagyva érdemes pár szót említeni a sorozatot felépítő elemekről is, amik igazán jóvá teszik az adott szériát. A szinészi gárda kifejezetten szimpatikus lehet a néző számára, hisz a fiatal (számomra eddig ismeretlen) színészek kifejezetten jól játszák szerepüket. (Személyes kedvencem a kis Bode-t megszemélyesítő Jackson Robert Scott volt.) A játék mellett én mindig ki szoktam emelni, hogy a felvételeket milyen minőséggel vették fel a készítők. Kifejezetten szeretem a Netflix munkatársainak szakmai odafigyelését, amely olyan tájképeket vagy épp vérfagyasztó arckifejezéseket fest rá a TV képernyőjére, hogy abban élvezet elveszni.

Tehát, ha megpróbáljuk röviden összefoglalni mindazon információkat, amik a rendelkezésünkre állnak, akkor azt mondhatjuk, hogy egy olyan szériával van dolgunk amely izgalmas, kellően érdekfeszítő, és a legfontosabb: szórakoztató is egyben. Az összefoglalást még annyival kiegészíteném, hogy a készítők 10x50 percben próbálják elmesélni nekünk Hill képregényét, ami, mint azt korábban is említettem, a horror műfajában operál. Azonban ezt nem állíthatom 100%-os határozottsággal, hisz a párszor ottfelejtett jumpscare-ek és a misztikus talányok nem teszik olyan félelmetessé a részeket, hogy szívrohamot kapjon tőle az ember. Úgyhogy sokan megnyugodhatnak: nem annyira ijesztő a Locke & Key, inkább izgalmas.

De hogy miért is olyan izgalmas, érdekfeszítő (és még sorolhatnám, hogy micsoda...), azt már nektek kell kiderítenetek! Megnyugodhattok, a sorozat magyar szinkronnal is elérhető. Közben akár azon is elgondolkodhattok, hogy ti milyen mágikus kulcsot fogadnátok el szívesen. Vagy lehet, hogy azzal már csak a baj lenne? 

Locke & Key - Kulcs a zárját (2020) - Trailer: